egy csinos, sikeres hölgy járt nálam a héten, aki azt sütötte ki magában, hogy azért nincsen párkapcsolata, mert önbizalomhiányos. Anélkül, hogy ezzel egyérteni vagy ellenkezni kezdtem volna (hiszen, ha akarjuk, annak igazolására is könnyedén találunk bizonyítékokat, hogy igaza van, és arra is, hogy nincsen), megkérdeztem, mit jelent neki a párkapcsolat?

Meglepő dolgokat találtunk. Például azt, hogy számos olyan elvárása van a leendő partnerrel kapcsolatban, ami igencsak megnehezíti a dolgát. Egy ezek közül: a férfi tudjon és szeressen barkácsolni. Érdekes ugye? Efölött elidőztünk egy darabig, hiszen igyekeztem megmutatni neki, hogy ez az ő kivetítése, és lekorlátozza a szóbajöhető partnerek számát.
Kötötte az ebet a karóhoz (micsoda állatkínzás!), hogy márpedig az ő társa igenis….!

Mert az apukája sohasem…, mert ő már nem akar ilyenekkel foglakozni…, mert egy igazi férfi… stb.

Biztosítottam, hogy nem akarom elvenni tőle a kedvenc elvárását. Ezzel birkóztunk jó ideig, amikor megkérdeztem tőle, hogy ő tud-e és szeret-e főzni. „Utálok!”- mondta nevetve. Persze, könnyű lenne kérdőre vonni, hogy akkor milyen alapon várod el a társadtól, hogy a „hagyományos férfiszerepet” töltse be?! Ez ennél sokkal árnyaltabb és messzebbre mutat (túl azon, hogy soha senkit sem vonok kérdőre, milyen alapon is tehetném?).

Ebben az elvárásban nyakon csíphetjük, hogy hány különböző és rafinált módon tudjuk távoltartani magunkat a vágyaink beteljesülésétől. Minták, sémák, hárítások befolyásolják a választásainkat. Hatalmat akkor szerezhetünk felettük, és változtatni is akkor lesz módunk rajtuk, ha tudatosítjuk magunkban.

És mi más lehetséges még? 🙂
Örömmel megyek vidékre vagy külföldre is előadást, tanfolyamot tartani.
Ha segítenél a szervezésben vagy igény lenne rá, keress meg kérlek!

Szeretettel,

Hédi